Breedmax

Állítólag nagyon jó lágyeleség kiegészítő, tele létfontosságú összetevőkkel! Sokan dicsérik, nem is kicsit, de sajnos elég drága. Próbáljátok ki !

Összetevők/Breedmax

Én a Promotor 43 por alakú készítményt szoktam használni, ivóvízbe vagy még jobb lágyeleségbe keverve. Tartalmazza a szükséges vitaminokat és 20 féle aminosavat. Sok helyen megvásárolható( börzéken, állatpatikák, takarmányboltok, webáruházak) és 100 g-os kis kiszerelésben is kapható elérhető áron.

A csíráztatott mag, mint eleség

Mindenki ismeri, mégis nagyon kevesen használják, mondván, hogy nagyon macerás vele a munka. Tény, hogy időt kell rá szánni, de ha kialakul a rutin, tulajdonképpen észre sem veszi az ember a ráfordított időt. Itt jegyzem meg, hogy régebben én sem nagyon foglalkoztam vele, de az utóbbi két évben napi szinten etetek áztatott-csíráztatott magokat. Hogy miért? Nem tudok beszámolni arról, hogy így sokkal jobbak lennének az eredmények, akár fiókanevelés terén vagy más területeken, de tény, hogy a madarak nagyon szeretik, jóval kevesebb lágyeleségre van szükség (nincs túlfogyasztás), jobban kíméli a nevelő madár emésztőtraktusát mint a száraz mag, tápláló, kedvező állagú, hasonló étrendi hatása van mint a félérett magoknak. Ráadásul olyan magok is etethetők így , amelyeket száraz állapotban a törpék nem fogyasztanak pl. búza, kukorica.

Hogyan csináljuk, milyen magok alkalmasak?

Mindig tiszta magot használjunk!!! A felhasználható magok: köles, fénymag, zab, napraforgó, búza, kukorica, de egyéb magok is, csak arra érdemes ügyelni, hogy ne válasszon ki a mag kocsonyás burkot. Az első teendő, hogy 24 óráig áztatjuk a magot, teljesen lepje el a víz. Legjobb 10-25 fok között csíráztatni. Alacsonyabb hőmérsékleten, tovább eltartható, nem szalad el a csíranövény. Érdemes annyit készíteni, amit 3-4 nap alatt elfogyasztanak a madarak. Én már rögtön az áztatás után etetem, amikor még nincs csírában, így is nagyon szeretik.

Áztatás után, leöntjük a magról a vizet, átöblítjük tiszta vízzel majd egy szűrő segítségével leszűrjük a magot és lecsöpögtetjük a víz nagy részét, annyira hogy ne tocsogjon, de még így is nedves maradjon. Ez a maradék vízmennyiség bőven elég lesz a következő napokra a csírázáshoz. Én viszonylag sok búzát használok a keverékhez, mert a búza vízfelvétele még a 24 órás áztatás után is jelentős, így a maradék vizet szépen felszívja, jó pergős lesz a csíráztatott mag, nem tocsog a víztől. Miután lecsöpögtettük a magot, műanyag edényekben 4-5 cm vastagon szétterítjük és lefedjük. Olyan edényt válasszunk, amit ha lefedünk, a magréteg felett maradjon legalább 8-10 cm levegőréteg, így nem fülled be. Ezután etethető.

Gyakran felmerülő kérdések a törpepapagájok tartásával, tenyésztésével kapcsolatban

2014 legszebb fiataljai  (fotó:Fegyverneki Attila)

A különböző fórumokat olvasgatva nagyon gyakran előfordul, hogy bizonyos kérdéseket, problémkat újra és újra felvetünk, megtárgyalunk, kivesézünk, de szinte bizonyos hogy ezek a témák a jövőben újra előtérbe kerülnek. Melyek ezek a témák? Ezekből szemezgetek ebben a cikkben, a teljesség igénye nélkül.

Hibridek
Rendszeresen visszatérő probléma a hibridek kérdése, főként a fehér szemgyűrűs fajoknál, így madarak vásárlásánál érdemes néhány ökölszabályt betartani. Nézzük meg a három leggyakoribb fajnál, milyen a kívánatos színezet a vad típusú egyedek esetén. Vegyük észre azonban, hogy a vadon élő egyedek esetében is előfordul a hibridizáció(pl. feketefejű x fischer) , illetve a vadon élő egyedek megjelenése, színezete, nagysága is szórást mutat, és nem teljesen egyezik meg a kiállítási minőségű madarak tulajdonságaival. Az alábbi fotókon a követendő példákat láthatjuk.

A vad típusú feketefejű törpepapagáj (fotó: internet)

A feketefejű törpéknél a leggyakoribb hiba a gyenge fej szín, a begy tájékon található piros színezet, a kevésbé határozott, elmosódott nyakszalag. A fej legyen fekete, ne pirosas fekete!!! Fiatal madarakon még felfedezhetünk némi pirosas beütést( a fej tollaiban minden feketefejű madárnál megtalálható kis mennyiségben a piros pszittacin, viszont a fekete eumelanin ezt elfedi), a későbbiekben viszont a fekete színezet még sokat erősödik.

A begy tájék kedvező esetben tiszta sárga, de nagyon sok madárnál jellemző lehet gyenge piros színezet a fekete és a sárga terület találkozásánál. Sajnos nagyon sok hazai madárnál, ez a piros színezet eléggé határozott és viszonylag nagy kiterjedésű, amit a kiállítási trendek nem tartanak kívánatosnak. Ezeket a madarakat hibrideknek tartjuk (a természetben is előfordulnak hibridek! vannak olyan területek, ahol a fischer és feketefejű törpék élőhelye átfedésbe kerül, itt jellemzőek lehetnek  a hibrid madarak, ugyanakkor ez az összpopuláció kis részét érinti), bár sok tenyésztő állítja, hogy a későbbiekben a piros szín el fog tűnni. Nagyon sok esetben azonban ez nem következik be.
A sárga nyakszalag teljes kerületében legyen sárga! Sajnos a nyak hátsó részén sok madárnál sárgásfeketébe hajló. Természetesen nagyon sokan nem kiállításra készülnek a madaraikkal, így aztán még jó ideig válogathatunk az ilyen madarak(hibridek) között, mivel a szelekció alkalmazása és a keresztezések nélküli tenyésztés még várat magára. Több tenyésztő hivatkozik arra, hogy a természetben is vannak hibridek, ugyanakkor elfelejtik, hogy ott óriási létszámban élnek madarak, és a hibridek létszáma ehhez képest kicsi. Ha viszont egy néhány párból álló tenyészetbe bekerül akár egy hibrid madár(F1) is, az már jelentősen befolyásolhatja a tenyészet minőségét, különösen akkor, ha az utódok is tenyészmadarak lesznek. A hibrid madarakkal alapvetően ez a probléma, a tenyészetek alacsony egyedszáma és ehhez képest a hibrid madarak magas aránya! Ez vezet ahhoz, hogy nagyon sok madár nem rendelkezik kívánatos színezettel, mindenféle átmeneti "alak" jön létre, ami  a színezet rajzolatának, intenzitásának sokféleségében mutatkozik meg. A hibrid is madár, mondhatnánk, de őszintén szólva, nekem sokkal jobban tetszenek a tiszta madarakra jellemző határozott színek, rajzolatok !
Érdemes tehát vásárlásnál ügyelni a színekre (legyen iránymutató a fenti fotó!) és ha lehetséges, külföldről beszerezni néhány szebb példányt, bár senki ne gondolja, hogy ott minden madár extra tulajdonságokkal bír! Sajnos ott is vannak gyenge minőségű madarak és hibridek is!!! Ne essünk az igencsak gyakori "nagy tenyésztőtől vásároltam" esetek csapdájába se, amikor mindenki számára nyilvánvaló, hogy a vásárolt madarak nem jó minőségűek, csak éppen a vásárló nem látja.

Vadon élő fischer törpepapagájok (fotó: internet)

A vadon élő fischer törpék színeit megfigyelve könnyű észrevenni, hogy a kiállítási minőség ettől már kissé eltér, ugyanis az már részben tenyésztői szelekció hatására jött létre.  A tenyészmadarak kiválasztásánál  jó támpontot adhat a fenti fotó (átlagos körülmények között), aki viszont kiállítási babérokra tör, arra nagyon komoly szelekciós munka is vár.

 A kiállítási madarak színei nagyon intenzívek, a sárga 
szín kevésbé jellemző (fotó: internet)

A színes maszk nagyon határozott és lehúzódik a begy területére és ott is megtartja pirosas jellegét, a sárga szín nem jellemző.

 ( folyt. köv. )

Tenyésztésük, az ivarok megkülönböztetése

A gyakoribb Agapornis fajok tenyésztése alapvetően nem nehéz feladat. Érdemes azonban néhány dologra odafigyelni! Legjobb, ha fiatal egészséges madarakkal próbálkozunk, vagy lehetőleg ismerős tenyésztőtől már összeszokott párokat szerzünk be. Ha kolóniában tenyésztünk, mindenképpen úgy állítsuk össze a csapatot, hogy oda csak kialakult párok kerüljenek! Ez különösen akkor fontos, ha különböző fajokat tartunk együtt!
Tenyésztésre mindig egészséges, a faji jellegeket hordozó, feszes tartású, szép tollazatú, nem csökött, élénk madarakból válogassunk, lehetőleg több vérvonalból! Kerüljük a beltenyésztést és a hibridizálást, sok esetben ez az oka a tenyésztési problémáknak! A megvásárolt fiatal madarakat a tenyészérettség eléréséig közös volierben tarthatjuk. Ilyenkor párt választanak maguknak, ill. viselkedésükből könnyen eldönthetjük a nemüket. Az így kialakult párok a legideálisabbak tenyésztésre! Sajnos ha színtenyésztést végzünk, a legtöbb esetben nekünk kell kialakítani a párokat. Erre kisebb volierek vagy a több szintes tenyészkalitok nagyon alkalmasak.
Az ivarok elkülönítése kissé problémás, különösen fiatal madaraknál. Sokan a medencevizsgálatra esküsznek, amikor a szeméremcsontok távolságából próbálják megállapítani a madarak ivarát. Fiatal madaraknál nem egy tuti módszer, de még ivaréretteknél is bizonytalan, nagyon szubjektív lehet. Nem is alkalmazom.
A madarak viselkedése viszont egyértelműen elárulja nemüket, bár kétségtelen, hogy nagyon időigényes és két madár vásárlása esetén már késő bánat ha kiderül, hogy azonos neműek!
Amit érdemes megfigyelni! Fehérszemgyűrűs fajoknál, főként a feketefejűnél a hímek kevésbé testesek, csőrük egy árnyalattal kisebb, kevésbé erőteljes mint azt a tojóknál látjuk. A fészekanyagot csak a tojó hordja az odúba(csőrében!), ennek hiányában gyakran a volier rácsába próbálják befűzni. A hím gyakran udvarol a tojónak, fel-alá járkál körülötte, sűrűn bólogat, lábával gyakran vakargatja udvarlás közben (de főként párzás előtt) a fültájékát és közben jellegzetes hangot ad. Folyamatosan etetgetni próbálja a kiválasztott tojót.
Rózsásfejűeknél a tojó madár nagy biztonsággal felismerhető a fészekanyag-hordási viselkedéséről, ugyanis a felaprózott fűzfagallyat faroktollai közé tűzi. Ezt a tevékenységüket odú nélkül is előszeretettel végzik. A hímek hasonlóan udvarolnak mint a fehérszemgyűrűsök.
Ha csak két madarat szándékozunk venni(párt), akár a legnagyobb hazai börzén (Monor) is szerencsével járhatunk, mivel gyakran árulnak párokat. Ha nem találunk ilyet, keressünk ivarérett egyedeket (7-10 hónapnál idősebb madarak), azoknak a nemét legtöbbször már biztosan tudja az eladójuk.
A költés volierben és tenyészkalitokban (ajánlott méret: 80-100 x 40 x 50 cm) egyaránt eredményes. Kerti volierben március-áprilistól indulhat a költés, kalitkában fűtött helyen egész évben lehetséges.

Több szintes tenyészkalit, páronkénti elhelyezéshez.


Zárt helyiségben kialakított tenyészet. (Fotó: Frans Mulder)

A madarak költési kedvét fokozzák az odúk és a fészekanyag behelyezése (friss fűzfagally, gyümölcsfa ágak, száraz lucernaszéna stb.) . Alkalmazhatunk farönkodúkat(volierben) vagy jó minőségű deszkaodúkat. Magasság 25-30 cm, szélesség 20-25 cm legyen, röpnyílás 6 cm. Kolónia esetén a párok számánál több odút helyezzünk ki (1,5-2 x több odút), majd később a felesleg eltávolítható. Az odúk lehetőleg azonos magasságban legyenek.

Farönkodúk levehető tetővel.

Én ezeket részesítem előnyben, a madarak is nagyon kedvelik. A frissen kirepült fiókák az oldalán könnyedén megkapaszkodnak, gond nélkül közlekednek. Volierben érdemes használni őket. A monori börzén legtöbbször beszerezhetők, áruk is barátságos (kb. 1000 Ft).

Deszkaodúk alkalmazása kolóniás tenyésztésnél (Fotó: www.agaporniden.de)

Mivel ilyenkor sok odú válhat szükségessé, elég közel kerülhetnek egymáshoz. A veszekedést elkerülendő, érdemes terelőlemezes odúkat alkalmazni (egyszer lehet, hogy én is kipróbálom, egyenlőre a farönkodúk tetszenek!), így a madarak nem látják egymást a röpnyílásnál, kevésbé zaklatják vetélytársaikat.

A szomorúfűz a fehér fűz (Salix alba) egyik díszváltozata, mindenhol közönséges és az egyik legjobb fészekanyag a törpéknek. Ne sajnáljuk tőlük!

A fészekrakás biztos jele a költési hajlandóságnak. Miután a fészek elkészült (sokszor már közben is) a madarak naponta többször is párosodhatnak. Előfordul, hogy erre nem figyelünk fel, mert gyakran az odúban játszódik le. A párzások után nem sokkal megjelennek a fészekben a tojások (4-5 db). Általában kétnaponta tojnak egy tojást, de gyakoriak a nagyobb időközök(akár 3-4 nap). A tojó a 2-3. tojás lerakása után kezd el kotlani, a hím gyakran bejár hozzá, de nem kotlik. A fészket nyugodtan ellenőrizhetjük, akár naponta is, a törpék legtöbbször érzéketlenek a kontrollra, bár előfordulhatnak kivételek. A költési idő 23 nap.

(Fotó:www.agaporniden.de)

A kotlás megkezdése után két héttel érdemes meglámpázni a tojásokat. Erre egy egyszerű hétköznapi zseblámpa is tökéletesen megfelelő, sötét helyen végezzük! Ha a tojások attetszően világosak biztos, hogy terméketlenek, ellenben ha sötétek fiasak. Korábbi lámpázásoknál jól megfigyelhető a fejlődő embrió és érhálózat is. Egy idő után már a tojások színe és kézbevétele is elég a diagnózishoz!

(Fotó:www.agaporniden.de)
Feketefejű fióka.


Türkiz rózsásfejű fióka

A kelés előtt elkezdhetjük etetni a lágyeleséget, bár nagyobb mennyiséget majd csak az összes fióka kikelése után fogyasztanak. A költési időszak idelyén fokozottabban ügyeljünk a változatos táplálékra, vitamin és ásványianyag ellátásra. Az ívóvízfogyasztás is megnő. Nyári időszakban a lágyeleséget legjobb a reggeli és a késő délutáni órákban adni.

Kb. két hetes fischer fiókák. Látható, hogy a fehérszemgyűrűsök milyen szép boltozatos fészket építenek.

Meggyűrűzött rózsásfejű fiókák. Ezek fészke nem annyira látványos, nem boltozatos, töbnyire csak a bejárat alatt halmozza fel a tojó a fészekanyagot.

Tollasodó fischer fiókák.

Kirepülés előtti rózsásfejű fiókák és egy kakukktojás: feketefejű fióka, szülei csak egy tojást raktak, ezért átkerült az éppen kotló rózsásfejű tojó alá. Szépen fel is cseperedett. A költés vége felé az odújuk már nagyon elkoszolódik, ezért legtöbbször átrakom őket egy tiszta odúba, aminek aljára faforgács kerül.

Kirepült fischer fiatalok szüleikkel.

A törpepapagájok kb. 6 hét után repülnek ki, és két hét után leválaszthatóak szüleiktől. Kezdetben az odú teteje a törzshelyük, majd egyre biztosabban mozognak az egész volierben.

Fiatal fischerek az etetőn egy rózsásfejű pár mellett.

Eleinte a zabbal és napraforgóval nehezen bírkóznak meg, de a félérett magokkal, kölesfélékkel (főként fürtös köles) hamar megbarátkoznak. Leválasztás előtt mindenképpen győződjünk meg, hogy madaraink rendesen esznek. A leválasztott fiatalokat legjobb egy közös kerti volierben elhelyezni.
A leválasztás után (sokszor már előtte) a pár újabb költésbe kezd. Évente 2-3 költés javasolt.

A gyűrűzés folyamata.

Ha nem akarunk kiállításokra járni, a fiókákat akkor is érdemes meggyűrűzni a későbbi beazonosíthatóságuk miatt. Gyűrűméretük: 4,5 mm. A gyűrűzés ideje kb. a kelés utáni 10-12. napon lehetséges, bár őszintén szólva ezt nem szoktam számolgatni, inkább szemre megy a dolog. A korai gyűrűzés esetén a gyűrű le fog esni, ezért azt ellenőrizni kell, szükség esetén pótolni. Nem érdemes sokáig halogatni, mert a fiatal madarak gyorsan nőnek, könnyen kinövik a gyűrűzési méretüket. Ilyenkor már zárt gyűrűt nem, csak jelölőgyűrűt tudunk felhelyezni.
A gyűrűzés menete egyszerű, egy fészekalj után már rutinosnak érzi magát az ember. A gyűrűt a jobb lábra helyezzük. A jobb hátsó lábujjat a csűdhöz simítjuk, a másik három ujjat átbújtatjuk a gyűrűn. A gyűrű szépen rácsúszik a csűdre és a mellé simított lábujjra. A törpéknek rövid a csűdjük, így nem tudjuk a gyűrűt addig csúsztatni, hogy a hátsó lábujj szabaddá váljon, nekünk kell azt kiszabadítani. Egy tompa végű vékony, rugalmas műanyag vagy fa pálcikával ezt könnyen megtehetjük. Én a kilógó lábujj körmét a gyűrűbe helyezem és óvatosan kitolom a lábujjat a gyűrűből, vigyázva nehogy kárt tegyek benne. Tovább tart leírni mint kivitelezni!

Viselkedésük, egyéb tulajdonságaik

A kialakult párok gyakran szorosan egymás mellet ücsörögnek pl. az odújuk tetején és tollásszák egymást. Többnyire harmónikus a kapcsolatuk, de vannak kevésbé toleráns párok is. Alapvetően nagyon mozgékony madarak, röptük gyors, ugyanakkor egy kolónia nagyon zajos is tud lenni. Nagyon rossz szokásuk, hogy egymás lábujjait próbálják elkapni, ha konfliktusra kerül sor. Ilyenkor gyakran vérzik a lábuk, és az ülőrúd, az etetők szélének piros elszíneződése egyből jelzi a sebesülést. Legtöbbször azonban- még a véresebb esetek is -nem járnak komolyabb sérülésekkel, és pár nap alatt gyógyulnak minden beavatkozás nélkül. A zsúfolt állományokban sokkal gyakoribbak az ilyen sérülések. Az is előfordul, hogy a frissen kirepült fiókát a kolónia más tagjai bántják, ilyenkor is gyakori lehet a lábak sérülése. Ritkán a lábujjperc elvesztése is bekövetkezhet.
A téli időszakban a hideg miatt még érzékenyebb a madarak lába, az ilyenkor szerzett sebesüléseknél a vérzés nehezen áll el, nagy lehet a vérveszteség. Legjobb ilyenkor a madarat fűtött helyre vinni, és pár napig hagyni, hogy lába egy kicsit regenerálódjon. Ha ezt elmulasztjuk, a nehezen gyógyuló seb a későbbiekben is többször vérezhet, ami odáig fajulhat, hogy a madarak mindent(ülőrudak, etetők, saját tollazatuk stb.) összevéreznek. Éppen ezért a téli időszakban nem tanácsos huzamosabb ideig, öt foknál hidegebb helyen tartani őket.
Több tenyésztőtől is hallani, hogy az Agapornisok nagyon agresszív madarak, amelyek nem ritkán agyon is verhetik fajtársaikat. Én ezt a legkevésbé sem tapasztaltam, és nehezen tudom elképzelni, hogy egy volierben egészséges madaraknál ez bekövetkezhet. Nálam még akkor sem volt ez jellemző, amikor egy összeszokott kolóniához új egyedeket helyeztem. Az ilyen problémák legtöbbször a zsúfoltság, vagy kalitkás elhelyezés(kis hely) miatt alakulhatnak ki. Új madarak vásárlásánál természetesen érdemes fokozottabban felügyelni az állományt!

Étrendjük

Jó étvágyú madarak, különösebb problémát nem okoz a táplálásuk. Nálam köles (fehér és vörös), fénymag, zab és napraforgó az alap. A napraforgó 15-30 %. Fekete napraforgót etetek, de ennél a csíkos kedvezőbb étrendi hatású. Egyes vélemények szerint a fekete napraforgó magas olajtartalma veszélyes lehet. Én azon a véleményen vagyok, hogy egyiket sem szabad nagy mennyiségben etetni. Nagyon kedvelik a gyommagvakat is (fotók! ) érdemes nekik gyűjteni és csomókban beakasztani a volierbe. Félérett magokkal is könnyen elláthatjuk őket, magkeverékükből vethetünk a kertbe. Nagyon szeretik a köles, a zab és a fénymag félérett bugáit, jól elszórakoznak a beakasztott csomókkal. Naponta kapjanak zöldeleséget pl. tyúkhúrt, kis gombvirágot, salátát stb. Csíráztathatunk magokat is, pl. a magkeverékükből, de akár búzát is. Különösen fiókanevelés időszakában nagyon szeretik a félérett napraforgót és a tejes kukoricát. Sárgarépát és különböző gyümölcsöket is adjunk nekik. A friss fűzfagallyat nemcsak a fészeképítéshez használják, szívesen rágcsálják és a rügyekből is fogyasztanak .
Fiókanevelés idején kapjanak lágyeleséget (főtt tojás, sárgarépa reszelék, csipetnyi mészkőliszt pl. Futor, vitaminkészítmény pl. Promotor '43', ez a vitaminokon kívül tartalmaz esszenciális aminosavakat). Érdemes nagyobb mennyiséget készíteni a lágyeleségből, és vékony rétegben nylon zacskóban lefagyasztani, ebből a napi szükséglet könnyen letörhető és mikroban melegíthető.

Én adok a madaraknak grittet is, mészkőgríz és kis kavicsokat is tartalmazó folyami homok formájában. Ez a keverék folyamatosan előttük van. A gritt etetéséről megoszlanak a vélemények, nálam kapnak. Adható nekik kifőzött, összetört tojáshéj is.

Friss, tiszta ivóvíz folyamatosan legyen előttük, kevés almaecetet is adagolhatunk.
Főként a téli hónapokban és költés idején alkalmanként itassunk vitaminos ivóvizet (pl. Jolovit, Promotor '43' ), a túladagolást kerüljük.

Tyúkhúr (Stellaria media) Egész évben gyűjthető zöldeleség (hó alól is!).


Pirók ujjasmuhar (Digitalis sanguinalis)


Kakaslábfű (Echinochloa crus galli)


Kakaslábfű


Kakaslábfű


Fakó muhar (Setaria glauca)


Fakó muhar


Zöld muhar (Setaria viridis)


Zöld muhar


Nagy utifű (Plantago major)


Köles (Panicum milliaceum)


Fénymag v. kanáriköles (Phalaris kanariensis)


Fénymag


Fénymag összekötött bugái.


Zab (Avena sativa)

Fürtös köles, óriásmohar (csumíz) (Setaria Italica spp. maxima) Könnyen termeszthető, sortáv 30 cm, tőtáv 5-10 cm. Sekélyen kell vetni (3-4 cm), viszonylag sűrűn 100-150 szem/folyóméter, majd a megadott tőtávra érdemes ritkítani. Kevéssé gyomos területen nem sok munkát ad, kapálást, öntözést meghálálja. Nagyobb tőtáv és öntözés esetén extra nagy bugákat termeszthetünk.

Törpepapagájok hazai klímán

Ezek a madarak nem különösebbek kényesek, kerti volierben minden további nélkül tarthatók! Az én madaraim is ott költenek, és kiválóan érzik magukat. Télen enyhén fűtött helyen telelnek, ahol a hőmérséklet soha nem esik öt fok alá. A hideget viszonylag jól bírják, a tartós fagy viszont nem nekik való. Tapasztalatom szerint a korai fagyokat(mínusz 5-8 fok), amikor a nappali hőmérséklet még 5-10 fok körül alakul, minden látható probléma nélkül, jól viselik. Ha azonban az idő tartósan hidegre fordul, az éjszakai fagyok állandósulnak és a nappali hőmérséklet is alacsony marad, akkor érdemes gondoskodni fagymentes menedékről(teleltetőhelyiség, volierhez kapcsolódó madárház vagy védőházikó). Sajnos a hideg időben a madarak lába megfázik ill. megfagy (az odúban is!), ezért a madár lerágja körmét és a lábujját , a fagyási sérülés mértékétől függően. Természetesen ez erős, nehezen csillapodó vérzéssel jár ( hidegben nagyon nehezen áll el a vérzés, ill. a madár a fagyási irritáció miatt folyamatosan piszkálja a sebet). Az ilyen madarat legjobb fűtött helyre vinni, lábát megmosni langyos vízzel. A vérzés ilyenkor hamar alábhagy.
Nálam már -egy korai kihelyezés következtében, és hirtelen lehűlés miatt- mínusz 12 fokot is sikerült átvészelniük a madaraknak. Persze ez nem volt tartós hideg (egyetlen éjszaka!).
A tartósan alacsony hőmérsékletet sem szeretik, így egy fagymentes helyiség önmagában még nem biztosít számukra megfelelő környezetet. Nagy hideg esetén, az ilyen helyiségekben tartósan kialakuló 1-2 fok körüli hőmérsékletnél gyakran előfordulnak körömrágások( vérzések) és egyéb lábsérülések. Kiegészítő fűtés mindenképpen javasolt(5-10 fok!).
Madaraimat az időjárástól függően, február közepe-március elejétől helyezem ki a kerti volierbe.
A volierek fedettek, a szélvédelemről sűrű dekor nádszövettel gondoskodom. A nyitott oldal D-DK-i tájolású. November vége, december közepéig maradhatnak a kertben.
Megjegyzés: a leírtak az általam tartott fajokra vonatkoznak! A többi faj is nyugodtan tartható kerti volierben, viszont a szakirodalmi adatok alapján, kevésbé tolerálják jól a hideg időjárást, ezért teleltetésüknél ezt érdemes figyelembe venni!

Különböző Agapornis fajok társítása a volierben

Az általam tartott három faj(rózsásfejű, fischer, feketefejű) minden gond nélkül tartható együtt kolóniában. A többi faj kissé igényesebb, a szürkefejűeket, hegyiket és narancsfejűeket párban ajánlatos tartani. A földieperfejű és kormosfejű kisebb termetűek a többi fajtól, érdemesebb saját fajtársaikkal kolóniában tartani őket. Természetesen lehet próbálkozni különböző társításokkal, nincsenek kőbe vésett szabályok!
A különböző fajok együtt tartásának legnagyobb problémája, a hibridek kialakulásának a lehetősége. Ez nemkívánatos jelenség, a tenyésztőnek lehetőleg meg kell akadályozni. Az egyes fajok könnyen hibridizálódnak egymással, és a fehérszemgyűrűs fajok(fischer, feketefejű, földieperfejű, kormosfejű) hibridjei termékenyek lesznek. Ellenben az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a fehérszemgyűrűsök rózsásfejűvel alkotott hibridjei terméketlenek. Egyes tenyésztők a hibridizációt tudatosan felhasználják a különböző színmutációk transzportjához. Ilyen transzmutáció eredménye pl. a fischer törpénél a kék szín, ami eredetileg csak a feketefejűnél jelent meg. Több ilyen példát is találunk a fehérszemgyűrűs fajoknál, amikre az egyes fajok mutációinak leírásánál majd kitérek.
Vásárlásnál is érdemes jól megnézni a kiszemelt példányt, mindig a fajra jellemző, típusos egyedeket keressük. Gyakori pl. hogy a rózsásfejűnek árult madár csőre pirosas elszíneződést mutat, ilyenkor szinte biztos, hogy hibriddel állunk szemben!
Ha úgy döntünk, hogy több fajt tartunk egy közös volierben, érdemes már jól összeszokott párokat kihelyezni (ilyeneket gyakran börzéken is tudunk venni, ill. tenyészetek felszámolása esetén), ilyenkor általában gond nélkül zajlanak a költések. Ha próba szerencse alapon állítjuk össze a kolóniát, sajnos a legtöbb esetben nemkívánatos vegyes párok alakulnak ki. Ilyenkor nincs más választás, az egyedeket fajtársaikkal közös volierben kell tartani addig, amig párt nem választanak maguknak.

Elhelyezésük

Ezek a madarak kerti volierben érzik legjobban magukat, bár sokan tartják és tenyésztik őket kisebb-nagyobb kalitkákban. Egy lakásban tartott magányos madárnak, amit gyakorta kiengednek elég lehet egy kisebb kalit is, párban tartva azonban legalább 80-100 cm hosszú kalitkát javaslok, amiben a madarak már röppenni is tudnak.
Igazán mutatós csoportot, csak volierben tudunk kialakítani, és itt szemmel láthatóan jobban érzik magukat a madarak, mint egy kalitkában( a törpék egy kicsit ijedős madarak, volierben sokkal nagyobb a biztonságérzetük). Gyakran felmerülő kérdés, hogy melyik tartási módot válassza az ember, ha tenyészteni is szeretné a madarait. Ebben az esetben is a volieres tartást javaslom, bár megjegyzem, én nem szimpatizálok a kis tenyészkalitos módszerekkel, mert a madarak ezekben nem mutatják meg igazi szépségüket. Természetesen mindkét módszer eredményes lehet, előnyük és hátrányuk is van egyaránt. A kalitkás tenyésztés azonban sokkal munkaigényesebb, mivel itt pl. páronként kell gondoskodni a madarakról(etetés, itatás, takarítás stb.) , viszont a legnagyobb előnye, hogy irányított párosítást tudunk kialakítani, ill. kis helyen viszonylag sok párral tudunk dolgozni.
Mégis azt mondom, aki csak teheti, kerti volierben tartsa a madarait. Látványban utolérhetetlen a kalitkához képest. A reggeli napsütésben fürdőző, tollászkodó madarak látványa önmagáért beszél, ezért ideális választás a volier. A túltelepítést lehetőleg kerülni kell! Mennyi madár tartható egy volierben? Néhány irányszámot érdemes figyelembe venni, amik nem aranyszabályok, de ha valaki betartja ezeket, biztos lehet benne, hogy volierjei nem túlzsúfoltak, és a madarak stresszmentesen fognak élni és költeni. Ha tenyészteni is akarjuk madarainkat, a volier alapterületének egy négyzetméterére két párnál több madarat nem ajánlatos tervezni( a két méter vagy annál kisebb magasságú voliereknél). Ez azt jelenti, hogy egy 1x2x2 m-es volierbe, négy pár madár nyugodtan tervezhető. Ettől persze lehetnek eltérő tapasztalataink is, esetenként akár 5-6 pár is békében költhet egy ilyen helyen, de előfordul, hogy három párral is alig bírunk. Ezért azt javaslom, hogy 1,5-2 x annyi odút helyezzünk a volierbe a tenyészidő kezdetén, mint a párok száma. Az odúk elfoglalásának időszakában, kevés odú esetén, komoly balesetek tudnak keletkezni. Ennek esélyét jelentősen csökkenthetjük, ha nagyobb számú odút helyezünk ki. Sokan ezt túlzónak tartják, de én szeretek nyugodtan aludni. Ha a madarak lakhelyet foglaltak maguknak, a fölös odúkat eltávolíthatjuk. Előfordulhat, hogy egyes madarak egy idő után új fészkelőhelyet próbálnak szerezni maguknak, ilyenkor érdemes visszarakni egy-két odút. Ha a madarak láthatóan belakták és hordják a fűzfagallyat a kiválasztott odúkba, és a kisebb torzsalkodásoktól eltekintve békében élnek, akkor egy kicsit megnyugodhatunk, tenyészkolóniánk kialakítása minden bizonnyal sikerült!
Az említett telepítési sűrűséget alkalmazva, a fiókák kirepülése esetén sem lesz túlzsúfolt a volierünk. Természetesen a kirepülést követő harmadik héten ajánlatos a tenyészvolierekből a fiatalokat kifogni.
Ha a volierben nem tervezünk költést, négyzetméterenként maximum 15-20 madárral számolhatunk. Ilyenkor biztosítsunk megfelelő mennyiségű ülőrudat, hogy az egyedek személyes tér igényét kielégítsük(ha az ülőrudakon egymás mellé kényszerülnek, állandóan piszkálják egymást). Arra is ügyeljünk, hogy a felső régióban elhelyezett ülőrudak elegendőek legyenek, ellenkező esetben folyamatos harcok zajlanak a pihenőhelyekért is(a madarak mindig a magasabb régiót részesítik előnyben!). Ha nagyszámú madarat tartunk, az etetőteret is úgy alakítsuk ki, hogy a madarak nagy része egyszerre is tudjon enni.