A rózsásfejű törpepapagáj Türkiz színmutációja

A Türkiz az Aquához hasonlóan egy Parblue mutáció, ami tollágak kérgi részében szintén pszittacin csökkenést eredményez, ami az egyes testtájakon változó mértékű, pl. a szárnyakon jellemző zöld színezet, a szárny tollainak magasabb pszittacin tartalmára utal (ez még Viola faktor mellett is többé-kevésbé jellemző ). A pszittacin csökkenés csaknem fehér arcot eredményez, ezért hívják gyakran ezt a mutációt fehér arcúnak (Whiteface, Creamface). Öröklődése autoszomális recesszív, az Aquával szemben kodomináns (részletesebb leírás a Parblue mutációkról az IDRE oldalán).
Kedvelt mutáció, nagyon szép kombinációs lehetőségekkel. A egyik legkedveltebb kombinációja a DF Viola D Türkiz (Türkiz Viola). Mivel a rózsásfejű törpepapagájnál nincs valódi kék szín, a Viola faktor a Türkizzel kombinálva adja a legszebb viola színt, különösen egy Dark faktor jelenlétében. Leggyakrabban tehát Violával és a Sötét faktorral(Dark faktor) kombinálják.

Gyakoribb elnevezések:
Whitefaced Blue = Tuquoise = Whiteface
Whitefaced Medium Blue = D Turquoise = Cobalt Whiteface
Whitefaced Dark Blue = DD Turquoise = Double Dark Whiteface, Mauve Whiteface, Slate Whiteface

amerikai elnevezés
nemzetközi név
általános név

Kombinációi többnyire gyakoribbak mint a tiszta Türkiz, néhány példa a teljesség igénye nélkül:

Türkiz Ino = Türkiz Lutino(Creamino) - nagyon hasonlít az Aqua Inora, sokan nem is tesznek különbséget közöttük és minden Parblue Inot egyszerűen csak Creaminonak hívnak. Fiatal madaraknál különösen nehéz az azonosítás, azonban ha nagyon világos madárral találkozunk (csaknem albínónak tűnik) valószínűleg Türkiz Inoval állunk szemben. Ezeket a madarakat Albinóként is szokták hírdetni, de a sárgás tollazat(főként a szárnyon!) árulkodik a pszittacin jelenlétéről (azaz nem albínók!). Ha a madarunk határozott narancsos homlokkal rendelkezik Aqua vagy Aqua Türkiz Inoval állunk szemben. Ezek sárga színezete erősebb és az egész tollazaton megjelenik, összességében sárgább madarat eredményezve.
Már írtam a Viola és Sötét faktorokról. Természetesen Sötét faktor nélkül is megjelenik a Viola faktor hatása a fenotípusban.
Különösen szép kombinációk a Pallid Viola és a Fahéj Viola D Türkiz színváltozatok.
Ha a DD Türkiz (Mauve vagy Slate) Fahéjjal kombinálódik, barnás színezetű madarat kapunk fehér arccal (Fawn = fahéj szürke, bár a rózsásfejűnél nincs szürke mutáció, a DD Türkiz szürkésnek tűnik különösen Viola faktor jelenlétében) .
Edged Dilute Türkiz (Silver) - a Viola Faktoros madarak különösen szépek.
A Tarka Türkizek is mutatósak, főként Violával.
Opalinnal is gyakran kombinálják, különösen a fehércsuklyás Opalin Viola Türkizek népszerűek.

A rózsásfejű törpepapagáj Aqua színmutációja

A fotók gyakran nem adják vissza az eredeti árnyalatokat, ráadásul elég egy egyszerűbb képfeldolgozás, és látszólag máris egy másik színváltozattal van dolgunk. A sötét (Dark) és Viola faktorok gyakran nehezen felismerhetők egyfaktoros formában, sokszor a tenyésztő sincs teljesen tisztában a madár genetikai hátterével. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a fiatal madarak eltérő színezetűek az ivarérett példányoktól, pl. az Aquánál a fiatal madarak tollazata kékesebb, az adult példányoknál már több a zöld, főként a szárnyakon.
A képeken az SF = szimpla faktoros vagy egyfaktoros, DF = dupla faktoros vagy kétfaktoros, a D = szimpla vagy egyfaktoros sötét, DD = dupla vagy kétfaktoros sötét.

Az Aqua egy gyakori Parblue (Partial blue = Parblue = részleges kék) mutáció, ami a tollágak kérgi részében a pszittacin mennyiségének csökkenését okozza, eredményeként kékeszöld szín alakul ki világos arccal (részletesebb leírás az IDRE oldalán, a papagájok genetikájával foglalkozó cikkben!).
Az Aqua elnevezés az Aquamarine rövidítése. Itthon gyakran pasztellkéknek, barackfejűnek vagy tengerzöldnek (Seagreen) hívják. A Seagreen elnevezést azonban Amerikában az Aqua Türkiz madarakra értik. Terry Martin ausztrál állatorvos, a papagájok genetikájával foglalkozó könyvében az Aqua mutációt azonosítja a Seagreen-nel, az Aqua Türkizt pedig az Applegreen-nel (almazöld).
A Aqua gén a bl lokusz (Blue locus) allélja (hasonlóan a türkizhez). A vad típussal szemben recesszíven, a türkizzel szemben kodominánsan öröklődik. Mivel a Türkiz és az Aqua allél azonos lokuszon helyeződik, egy Türkiz és Aqua madár keresztezésénél a szülőktől eltérő tulajdonságú utódokat kapunk. Ezt a kombinációt hívjuk Aqua Türkiznek. A homológ kromoszómák egyik lokuszán Türkiz allél, az ezzel homológ másik lokuszon Aqua allél található, azaz Parblue heterozigóták. Nagyon hasonlítanak az Aquára (arcuk világosabb), nehéz megkülönböztetni őket, főként a kombinációkban.
Mint említettem az Aqua gyakori primer mutáció, és kombinációkban is gyakran előfordul. Az alábbiakban ezekből emelek ki néhányat.

A Sötét faktorral (Dark factor) alkotott változatai és elnevezésük:

Blue = Aqua = Dutch Blue (a primer mutáció gyakoribb elnevezései)
Medium Blue = D Aqua = Cobalt Dutch Blue
Dark Blue = DD Aqua = Mauve Dutch Blue, Slate Dutch Blue, Double Dark Dutch Blue

Seagreen = Aqua Turquoise = Seafoam, Applegreen
Medium Seagreen = D Aqua Turquoise = Cobalt Applegreen, C. Sefoam
Dark Seagreen = DD Aqua Turquoise = Slate Applegreen, Mauve Applegreen, Double Dark Applegreen

amerikai elnevezés
nemzetközi név
általános elnevezés

A Creamino az Aqua és az Ino (Lutino) kombinációja, halványsárga madarat eredményez. Valamivel sötétebb színezetűek az Aqua Pallid Ino egyedek. Ezek csak hímek lehetnek.

Fahéj Aqua = Cinnamon Aqua
Lehet kombinálni narancsarcúval is: Orangeface Aqua = "Yellowface Blue".
Pallid Aqua
Opalin Aqua
Aqua Black-eyed Yellow = " Primrose"
Edged Dilute Aqua = Silver Aqua (Silver = Dilute Blue)
Viola faktorral is gyakran kombinálják: pl. DF Viola D Aqua = Dupla Viola Faktoros Sötét (egy faktoros vagy kobalt) Aqua.
A tarka Aquák (Dominant Pied Aqua) is gyakoriak.

Tenyésztésük, az ivarok megkülönböztetése

A gyakoribb Agapornis fajok tenyésztése alapvetően nem nehéz feladat. Érdemes azonban néhány dologra odafigyelni! Legjobb, ha fiatal egészséges madarakkal próbálkozunk, vagy lehetőleg ismerős tenyésztőtől már összeszokott párokat szerzünk be. Ha kolóniában tenyésztünk, mindenképpen úgy állítsuk össze a csapatot, hogy oda csak kialakult párok kerüljenek! Ez különösen akkor fontos, ha különböző fajokat tartunk együtt!
Tenyésztésre mindig egészséges, a faji jellegeket hordozó, feszes tartású, szép tollazatú, nem csökött, élénk madarakból válogassunk, lehetőleg több vérvonalból! Kerüljük a beltenyésztést és a hibridizálást, sok esetben ez az oka a tenyésztési problémáknak! A megvásárolt fiatal madarakat a tenyészérettség eléréséig közös volierben tarthatjuk. Ilyenkor párt választanak maguknak, ill. viselkedésükből könnyen eldönthetjük a nemüket. Az így kialakult párok a legideálisabbak tenyésztésre! Sajnos ha színtenyésztést végzünk, a legtöbb esetben nekünk kell kialakítani a párokat. Erre kisebb volierek vagy a több szintes tenyészkalitok nagyon alkalmasak.
Az ivarok elkülönítése kissé problémás, különösen fiatal madaraknál. Sokan a medencevizsgálatra esküsznek, amikor a szeméremcsontok távolságából próbálják megállapítani a madarak ivarát. Fiatal madaraknál nem egy tuti módszer, de még ivaréretteknél is bizonytalan, nagyon szubjektív lehet. Nem is alkalmazom.
A madarak viselkedése viszont egyértelműen elárulja nemüket, bár kétségtelen, hogy nagyon időigényes és két madár vásárlása esetén már késő bánat ha kiderül, hogy azonos neműek!
Amit érdemes megfigyelni! Fehérszemgyűrűs fajoknál, főként a feketefejűnél a hímek kevésbé testesek, csőrük egy árnyalattal kisebb, kevésbé erőteljes mint azt a tojóknál látjuk. A fészekanyagot csak a tojó hordja az odúba(csőrében!), ennek hiányában gyakran a volier rácsába próbálják befűzni. A hím gyakran udvarol a tojónak, fel-alá járkál körülötte, sűrűn bólogat, lábával gyakran vakargatja udvarlás közben (de főként párzás előtt) a fültájékát és közben jellegzetes hangot ad. Folyamatosan etetgetni próbálja a kiválasztott tojót.
Rózsásfejűeknél a tojó madár nagy biztonsággal felismerhető a fészekanyag-hordási viselkedéséről, ugyanis a felaprózott fűzfagallyat faroktollai közé tűzi. Ezt a tevékenységüket odú nélkül is előszeretettel végzik. A hímek hasonlóan udvarolnak mint a fehérszemgyűrűsök.
Ha csak két madarat szándékozunk venni(párt), akár a legnagyobb hazai börzén (Monor) is szerencsével járhatunk, mivel gyakran árulnak párokat. Ha nem találunk ilyet, keressünk ivarérett egyedeket (7-10 hónapnál idősebb madarak), azoknak a nemét legtöbbször már biztosan tudja az eladójuk.
A költés volierben és tenyészkalitokban (ajánlott méret: 80-100 x 40 x 50 cm) egyaránt eredményes. Kerti volierben március-áprilistól indulhat a költés, kalitkában fűtött helyen egész évben lehetséges.

Több szintes tenyészkalit, páronkénti elhelyezéshez.


Zárt helyiségben kialakított tenyészet. (Fotó: Frans Mulder)

A madarak költési kedvét fokozzák az odúk és a fészekanyag behelyezése (friss fűzfagally, gyümölcsfa ágak, száraz lucernaszéna stb.) . Alkalmazhatunk farönkodúkat(volierben) vagy jó minőségű deszkaodúkat. Magasság 25-30 cm, szélesség 20-25 cm legyen, röpnyílás 6 cm. Kolónia esetén a párok számánál több odút helyezzünk ki (1,5-2 x több odút), majd később a felesleg eltávolítható. Az odúk lehetőleg azonos magasságban legyenek.

Farönkodúk levehető tetővel.

Én ezeket részesítem előnyben, a madarak is nagyon kedvelik. A frissen kirepült fiókák az oldalán könnyedén megkapaszkodnak, gond nélkül közlekednek. Volierben érdemes használni őket. A monori börzén legtöbbször beszerezhetők, áruk is barátságos (kb. 1000 Ft).

Deszkaodúk alkalmazása kolóniás tenyésztésnél (Fotó: www.agaporniden.de)

Mivel ilyenkor sok odú válhat szükségessé, elég közel kerülhetnek egymáshoz. A veszekedést elkerülendő, érdemes terelőlemezes odúkat alkalmazni (egyszer lehet, hogy én is kipróbálom, egyenlőre a farönkodúk tetszenek!), így a madarak nem látják egymást a röpnyílásnál, kevésbé zaklatják vetélytársaikat.

A szomorúfűz a fehér fűz (Salix alba) egyik díszváltozata, mindenhol közönséges és az egyik legjobb fészekanyag a törpéknek. Ne sajnáljuk tőlük!

A fészekrakás biztos jele a költési hajlandóságnak. Miután a fészek elkészült (sokszor már közben is) a madarak naponta többször is párosodhatnak. Előfordul, hogy erre nem figyelünk fel, mert gyakran az odúban játszódik le. A párzások után nem sokkal megjelennek a fészekben a tojások (4-5 db). Általában kétnaponta tojnak egy tojást, de gyakoriak a nagyobb időközök(akár 3-4 nap). A tojó a 2-3. tojás lerakása után kezd el kotlani, a hím gyakran bejár hozzá, de nem kotlik. A fészket nyugodtan ellenőrizhetjük, akár naponta is, a törpék legtöbbször érzéketlenek a kontrollra, bár előfordulhatnak kivételek. A költési idő 23 nap.

(Fotó:www.agaporniden.de)

A kotlás megkezdése után két héttel érdemes meglámpázni a tojásokat. Erre egy egyszerű hétköznapi zseblámpa is tökéletesen megfelelő, sötét helyen végezzük! Ha a tojások attetszően világosak biztos, hogy terméketlenek, ellenben ha sötétek fiasak. Korábbi lámpázásoknál jól megfigyelhető a fejlődő embrió és érhálózat is. Egy idő után már a tojások színe és kézbevétele is elég a diagnózishoz!

(Fotó:www.agaporniden.de)
Feketefejű fióka.


Türkiz rózsásfejű fióka

A kelés előtt elkezdhetjük etetni a lágyeleséget, bár nagyobb mennyiséget majd csak az összes fióka kikelése után fogyasztanak. A költési időszak idelyén fokozottabban ügyeljünk a változatos táplálékra, vitamin és ásványianyag ellátásra. Az ívóvízfogyasztás is megnő. Nyári időszakban a lágyeleséget legjobb a reggeli és a késő délutáni órákban adni.

Kb. két hetes fischer fiókák. Látható, hogy a fehérszemgyűrűsök milyen szép boltozatos fészket építenek.

Meggyűrűzött rózsásfejű fiókák. Ezek fészke nem annyira látványos, nem boltozatos, töbnyire csak a bejárat alatt halmozza fel a tojó a fészekanyagot.

Tollasodó fischer fiókák.

Kirepülés előtti rózsásfejű fiókák és egy kakukktojás: feketefejű fióka, szülei csak egy tojást raktak, ezért átkerült az éppen kotló rózsásfejű tojó alá. Szépen fel is cseperedett. A költés vége felé az odújuk már nagyon elkoszolódik, ezért legtöbbször átrakom őket egy tiszta odúba, aminek aljára faforgács kerül.

Kirepült fischer fiatalok szüleikkel.

A törpepapagájok kb. 6 hét után repülnek ki, és két hét után leválaszthatóak szüleiktől. Kezdetben az odú teteje a törzshelyük, majd egyre biztosabban mozognak az egész volierben.

Fiatal fischerek az etetőn egy rózsásfejű pár mellett.

Eleinte a zabbal és napraforgóval nehezen bírkóznak meg, de a félérett magokkal, kölesfélékkel (főként fürtös köles) hamar megbarátkoznak. Leválasztás előtt mindenképpen győződjünk meg, hogy madaraink rendesen esznek. A leválasztott fiatalokat legjobb egy közös kerti volierben elhelyezni.
A leválasztás után (sokszor már előtte) a pár újabb költésbe kezd. Évente 2-3 költés javasolt.

A gyűrűzés folyamata.

Ha nem akarunk kiállításokra járni, a fiókákat akkor is érdemes meggyűrűzni a későbbi beazonosíthatóságuk miatt. Gyűrűméretük: 4,5 mm. A gyűrűzés ideje kb. a kelés utáni 10-12. napon lehetséges, bár őszintén szólva ezt nem szoktam számolgatni, inkább szemre megy a dolog. A korai gyűrűzés esetén a gyűrű le fog esni, ezért azt ellenőrizni kell, szükség esetén pótolni. Nem érdemes sokáig halogatni, mert a fiatal madarak gyorsan nőnek, könnyen kinövik a gyűrűzési méretüket. Ilyenkor már zárt gyűrűt nem, csak jelölőgyűrűt tudunk felhelyezni.
A gyűrűzés menete egyszerű, egy fészekalj után már rutinosnak érzi magát az ember. A gyűrűt a jobb lábra helyezzük. A jobb hátsó lábujjat a csűdhöz simítjuk, a másik három ujjat átbújtatjuk a gyűrűn. A gyűrű szépen rácsúszik a csűdre és a mellé simított lábujjra. A törpéknek rövid a csűdjük, így nem tudjuk a gyűrűt addig csúsztatni, hogy a hátsó lábujj szabaddá váljon, nekünk kell azt kiszabadítani. Egy tompa végű vékony, rugalmas műanyag vagy fa pálcikával ezt könnyen megtehetjük. Én a kilógó lábujj körmét a gyűrűbe helyezem és óvatosan kitolom a lábujjat a gyűrűből, vigyázva nehogy kárt tegyek benne. Tovább tart leírni mint kivitelezni!