Ezek a madarak kerti volierben érzik legjobban magukat, bár sokan tartják és tenyésztik őket kisebb-nagyobb kalitkákban. Egy lakásban tartott magányos madárnak, amit gyakorta kiengednek elég lehet egy kisebb kalit is, párban tartva azonban legalább 80-100 cm hosszú kalitkát javaslok, amiben a madarak már röppenni is tudnak.
Igazán mutatós csoportot, csak volierben tudunk kialakítani, és itt szemmel láthatóan jobban érzik magukat a madarak, mint egy kalitkában( a törpék egy kicsit ijedős madarak, volierben sokkal nagyobb a biztonságérzetük). Gyakran felmerülő kérdés, hogy melyik tartási módot válassza az ember, ha tenyészteni is szeretné a madarait. Ebben az esetben is a volieres tartást javaslom, bár megjegyzem, én nem szimpatizálok a kis tenyészkalitos módszerekkel, mert a madarak ezekben nem mutatják meg igazi szépségüket. Természetesen mindkét módszer eredményes lehet, előnyük és hátrányuk is van egyaránt. A kalitkás tenyésztés azonban sokkal munkaigényesebb, mivel itt pl. páronként kell gondoskodni a madarakról(etetés, itatás, takarítás stb.) , viszont a legnagyobb előnye, hogy irányított párosítást tudunk kialakítani, ill. kis helyen viszonylag sok párral tudunk dolgozni.
Mégis azt mondom, aki csak teheti, kerti volierben tartsa a madarait. Látványban utolérhetetlen a kalitkához képest. A reggeli napsütésben fürdőző, tollászkodó madarak látványa önmagáért beszél, ezért ideális választás a volier. A túltelepítést lehetőleg kerülni kell! Mennyi madár tartható egy volierben? Néhány irányszámot érdemes figyelembe venni, amik nem aranyszabályok, de ha valaki betartja ezeket, biztos lehet benne, hogy volierjei nem túlzsúfoltak, és a madarak stresszmentesen fognak élni és költeni. Ha tenyészteni is akarjuk madarainkat, a volier alapterületének egy négyzetméterére két párnál több madarat nem ajánlatos tervezni( a két méter vagy annál kisebb magasságú voliereknél). Ez azt jelenti, hogy egy 1x2x2 m-es volierbe, négy pár madár nyugodtan tervezhető. Ettől persze lehetnek eltérő tapasztalataink is, esetenként akár 5-6 pár is békében költhet egy ilyen helyen, de előfordul, hogy három párral is alig bírunk. Ezért azt javaslom, hogy 1,5-2 x annyi odút helyezzünk a volierbe a tenyészidő kezdetén, mint a párok száma. Az odúk elfoglalásának időszakában, kevés odú esetén, komoly balesetek tudnak keletkezni. Ennek esélyét jelentősen csökkenthetjük, ha nagyobb számú odút helyezünk ki. Sokan ezt túlzónak tartják, de én szeretek nyugodtan aludni. Ha a madarak lakhelyet foglaltak maguknak, a fölös odúkat eltávolíthatjuk. Előfordulhat, hogy egyes madarak egy idő után új fészkelőhelyet próbálnak szerezni maguknak, ilyenkor érdemes visszarakni egy-két odút. Ha a madarak láthatóan belakták és hordják a fűzfagallyat a kiválasztott odúkba, és a kisebb torzsalkodásoktól eltekintve békében élnek, akkor egy kicsit megnyugodhatunk, tenyészkolóniánk kialakítása minden bizonnyal sikerült!
Az említett telepítési sűrűséget alkalmazva, a fiókák kirepülése esetén sem lesz túlzsúfolt a volierünk. Természetesen a kirepülést követő harmadik héten ajánlatos a tenyészvolierekből a fiatalokat kifogni.
Ha a volierben nem tervezünk költést, négyzetméterenként maximum 15-20 madárral számolhatunk. Ilyenkor biztosítsunk megfelelő mennyiségű ülőrudat, hogy az egyedek személyes tér igényét kielégítsük(ha az ülőrudakon egymás mellé kényszerülnek, állandóan piszkálják egymást). Arra is ügyeljünk, hogy a felső régióban elhelyezett ülőrudak elegendőek legyenek, ellenkező esetben folyamatos harcok zajlanak a pihenőhelyekért is(a madarak mindig a magasabb régiót részesítik előnyben!). Ha nagyszámú madarat tartunk, az etetőteret is úgy alakítsuk ki, hogy a madarak nagy része egyszerre is tudjon enni.
Igazán mutatós csoportot, csak volierben tudunk kialakítani, és itt szemmel láthatóan jobban érzik magukat a madarak, mint egy kalitkában( a törpék egy kicsit ijedős madarak, volierben sokkal nagyobb a biztonságérzetük). Gyakran felmerülő kérdés, hogy melyik tartási módot válassza az ember, ha tenyészteni is szeretné a madarait. Ebben az esetben is a volieres tartást javaslom, bár megjegyzem, én nem szimpatizálok a kis tenyészkalitos módszerekkel, mert a madarak ezekben nem mutatják meg igazi szépségüket. Természetesen mindkét módszer eredményes lehet, előnyük és hátrányuk is van egyaránt. A kalitkás tenyésztés azonban sokkal munkaigényesebb, mivel itt pl. páronként kell gondoskodni a madarakról(etetés, itatás, takarítás stb.) , viszont a legnagyobb előnye, hogy irányított párosítást tudunk kialakítani, ill. kis helyen viszonylag sok párral tudunk dolgozni.
Mégis azt mondom, aki csak teheti, kerti volierben tartsa a madarait. Látványban utolérhetetlen a kalitkához képest. A reggeli napsütésben fürdőző, tollászkodó madarak látványa önmagáért beszél, ezért ideális választás a volier. A túltelepítést lehetőleg kerülni kell! Mennyi madár tartható egy volierben? Néhány irányszámot érdemes figyelembe venni, amik nem aranyszabályok, de ha valaki betartja ezeket, biztos lehet benne, hogy volierjei nem túlzsúfoltak, és a madarak stresszmentesen fognak élni és költeni. Ha tenyészteni is akarjuk madarainkat, a volier alapterületének egy négyzetméterére két párnál több madarat nem ajánlatos tervezni( a két méter vagy annál kisebb magasságú voliereknél). Ez azt jelenti, hogy egy 1x2x2 m-es volierbe, négy pár madár nyugodtan tervezhető. Ettől persze lehetnek eltérő tapasztalataink is, esetenként akár 5-6 pár is békében költhet egy ilyen helyen, de előfordul, hogy három párral is alig bírunk. Ezért azt javaslom, hogy 1,5-2 x annyi odút helyezzünk a volierbe a tenyészidő kezdetén, mint a párok száma. Az odúk elfoglalásának időszakában, kevés odú esetén, komoly balesetek tudnak keletkezni. Ennek esélyét jelentősen csökkenthetjük, ha nagyobb számú odút helyezünk ki. Sokan ezt túlzónak tartják, de én szeretek nyugodtan aludni. Ha a madarak lakhelyet foglaltak maguknak, a fölös odúkat eltávolíthatjuk. Előfordulhat, hogy egyes madarak egy idő után új fészkelőhelyet próbálnak szerezni maguknak, ilyenkor érdemes visszarakni egy-két odút. Ha a madarak láthatóan belakták és hordják a fűzfagallyat a kiválasztott odúkba, és a kisebb torzsalkodásoktól eltekintve békében élnek, akkor egy kicsit megnyugodhatunk, tenyészkolóniánk kialakítása minden bizonnyal sikerült!
Az említett telepítési sűrűséget alkalmazva, a fiókák kirepülése esetén sem lesz túlzsúfolt a volierünk. Természetesen a kirepülést követő harmadik héten ajánlatos a tenyészvolierekből a fiatalokat kifogni.
Ha a volierben nem tervezünk költést, négyzetméterenként maximum 15-20 madárral számolhatunk. Ilyenkor biztosítsunk megfelelő mennyiségű ülőrudat, hogy az egyedek személyes tér igényét kielégítsük(ha az ülőrudakon egymás mellé kényszerülnek, állandóan piszkálják egymást). Arra is ügyeljünk, hogy a felső régióban elhelyezett ülőrudak elegendőek legyenek, ellenkező esetben folyamatos harcok zajlanak a pihenőhelyekért is(a madarak mindig a magasabb régiót részesítik előnyben!). Ha nagyszámú madarat tartunk, az etetőteret is úgy alakítsuk ki, hogy a madarak nagy része egyszerre is tudjon enni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése